Nagyszalonta irodalmi élete, és kapcsolatos eseményei

A 15-16. században a Toldi család birtoka. 1606-ban Bocskai István háromszáz hajdújának letelepítésével hadászati szerepet kapott. Ők építették fel azt a várat, amelynek restaurált öregtornyában, az ún. Csonkatoronyban lelt otthonra 2018-ban az Arany János Múzeum.

 A városban a 17. század elején létesült református iskola. A 18. század első évtizedétől ennek máig gimnáziumi osztályai voltak. Itt tanult és oktatott a természettudós és nyelvész Földi János, majd Arany János. 1907-ben vált az iskola nyolcosztályos főgimnáziummá. Ebben az időben létesült a városban polgári leányiskola is. A két tanári közösség több tagja cselekvően részt vett a város irodalmi életében. Móczár József megszerkeszti a városmonográfiát (1906), Viski Károly itt kezd etnográfiával foglalkozni,  Aranyék háza (1917), majd Arany népe (1919) c. munkáival járul hozzá az Arany-kultusz irodalmához. Szendrey Zsigmond diákjaival lejegyzi a még élő népköltészetet (1912-18). H. Fekete Péter Arany-kutatásokat végez, Debreczeni István  ref. lelkész pedig a múzeum és az Arany Emlékegyesület történetét írja meg (1913).

A helybeli irodalmi-művelődési életben fontos szerepet töltött be a színház. Szalontát már az 1860-as évektől felkeresték különböző vándortársulatok: első adatunk a Bánk Bán 1860. évi bemutatójáról, illetve a Buday József társulata által meghirdetett előadás hatósági betiltásáról van. Az előadások színhelyéül abban az időben Pápai Ferenc \"színtermét\", később a Csizmadia Színkört, majd a Korona vendéglő udvarán felállított színpadot említik. A bemutatott darabok között van népszínmű (Csepreghy Ferenc: Sárga csikó, Tóth Ede: A falu rossza), klasszikus mű (a Tartuffe, az Othello, a Coriolanus), divatos operett (Hervé: Lili, Konti József: Suhanc), de kortárs magyar dráma is (Thury Zoltán: Katonák, Csíky Gergely: Cifra nyomorúság, Bródy Sándor: A medikus).

A helybeli értelmiség találkozóhelye egy évszázadon át az 1845-ben alapított Kaszinó. Az 1882. nov. 12-én létrehozott Arany János Emlékbizottság, majd utóda, az Arany Emlékegyesület nemcsak a költő emlékezetét szolgálta, hanem serkentője volt az irodalmi és tudományos tevékenységnek is. A század végén növekvő szerephez jutott a helyi sajtó. A kulturális élet folytonosságát az 1864-től működő Iparos Dalárda s az egyházi egyesületek műkedvelő csoportjai biztosították.

  1. jan. 1-jével Reich Jakab, későbbi nevén Székely J. Jenő, megindítja a Nagyszalonta és Vidéke c. hetilapot, amely 1894-tőlSzalontai Lapokként  tölti be véleményformáló szerepét, majd 1910. nov. 20-tól napilappá válik. Munkatársai közül önálló munkáival emelkedik ki Rozvány György, Nagy Márton, Podhradszky Rezső, Szikszay Lajos és Költő Kálmán. A Nagyszalonta c. lap csupán néhány számot, a Friss Újság két évfolyamot ért meg, a Tanácsköztársaság idején indult Testvériségnek öt száma látott napvilágot.

Az I. VH utáni 1919-es történelmi változások nyomán megrendültek a művelődés korábbi politikai és társadalmi keretei, szegényebbé vált a színházi élet. A nagyváradi és kolozsvári társulatok mellett csak esetlegesen vállalkozott szalontai előadásra egy-egy társulat (Inke Rezsőé például). Majd csak a bécsi döntés után látogat ide Hámori Aladár, illetve a budapesti Fővárosi Operettszínház. A bemutatott darabok közül a nevezetesebbek: Kodolányi János: Földindulás, Harsányi Zsolt: Bolond Ásvayné, Zilahy Lajos:Tűzmadár, Arányi Kornél: Dankó Pista nótafája, Erdélyi Mihály: Becskereki menyecske (Dayka Margit vendégfelléptével), a Kaméliás hölgy és a Mosoly országa. Ezek az előadások 1928-tól már az akkor felavatott Vigadóteremben zajlottak. Válságos helyzetbe kerültek az olyan intézmények is, mint az Arany Emlékegyesület, amelynek az új hatóságok egy évtizeden át halasztották hivatalos elismerését. A két világháború között az irodalmi élet elsekélyesedett, tudományos tevékenységről nem lehetett szó. A fiú- és leánygimnázium román nyelvűvé válása után a tanárok egy része repatriált, s a tehetséges fiatalok ugyancsak Magyarországra települtek át. Ezzel magyarázható, hogy a szalontai származású Erdélyi József, Sinka István, Zilahy Lajos, Bihari Klára Magyarországon vált ismert íróvá, akárcsak Kiss Ferenc világhírű anatómussá vagy Kulin György neves csillagásszá.

Szerényebb irodalmi megnyilvánulások számára az 1937-ig megjelenő Szalontai Lapok  mellett az 1929-benGaál Sándor  nyomdász kiadásában megjelent Az Újság nyújtott lehetőséget. Ezt a lapot Kibédi Sándor, Mezey Andor, Serényi József, Reményi Sándor szerkesztette, 1940. szept. 4-től pedig Nagyszalontai Az Újság c. alatt Pétery Lajos, Wekerle József és Balogh Sándor. A lap a szovjet csapatok bevonulása nyomán szűnt meg. A helyi sajtóban a helyi szerzők szépirodalmi kísérletei mellett forrásértékű helytörténeti közlések is megjelentek, a leggyakrabban Bordás László jegyző tollából. Irodalmi esték vendégei voltak az erdélyi magyar irodalom jelesei, így Berde Mária, Gulácsy Irén, Károly Sándor, Kós Károly, Maksay Albert, Nyírő József, Reményik Sándor, Tabéry Géza, Tavaszy Sándor, a Felvidékről Mécs László. A 40-es évek elején a diák önképzőkör vendége volt Gellért Sándor, Karácsony Sándor,Lükő Gábor  és Sinka István. Az 1929-től ismét engedélyezett Arany Emlékegyesület ünnepi rendezvényei közül kitűnt az 1932-es, a költő halálának félszázados évfordulóján.

1944-45-ben a háborús megrázkódtatásokból elsőnek a színjátszás éledt fel Nagyszalontán. Ekkor történik meg, hogy egy színtársulat, a Balogh Tihaméré, egy teljes színházi szezont valósít meg, napi előadásokkal. A műsoron persze elsősorban közönségvonzó, népszerű darabok szerepelnek (a Mágnás Miska, Erdélyi Mihály Sárgapitykés közlegénye, a Csárdáskirálynő, Farkas Imre Nótás kapitánya), de színpadra kerül ekkor a város szülötte, Zilahy Lajos drámája, a Fatornyok is. Mindez azonban egyetlen színházi évadon át tartott. A következő fél évszázadban csak a nagyváradi magyar színház társulata látogatott el néha a \"nevezetes város\"-ba.

1945 után az MNSZ átmeneti sikerei ellenére a központosító államhatalom a korábbi társadalmi és vallási szervezeteket, köztük az Arany Emlékegyesületet is rendre megszüntette. A helyi sajtót a háromszor is nekirugaszkodó Népszabadság képviseli, amelynek utolsó ismert száma 1947. jan. 12-i dátumot visel. Csupán a gimnázium ifjúságának  sikeres színielőadásai jelentettek még eseményt, de a tanügyi reform ennek is véget vetett. Némi javulást hozott a városi Művelődési Ház 1952-es és az Arany János Irodalmi Kör 1955-ös megalapítása. A kör meghívására 1956 és 1986 között a romániai magyar irodalom és tudományosság szinte valamennyi személyisége ellátogatott Nagyszalontára, köztük Olosz Lajos, Asztalos István, Szemlér Ferenc, Kányádi Sándor, Páskándi Géza, Sütő András, Szabó Gyula, Dávid Gyula, Domokos Géza, Gáll Ernő, Kántor Lajos, Faragó József, Imreh István, Xántus János. A város magyarsága bekerült az erdélyi magyar írásbeliség vérkeringésébe, s ez serkentő hatással volt a helyi alkotási kedv kibontakozására is. A 30-as évek irodalmi szórványjelenségei Kovács Béla szalontai vígeposza, Sárközi Gerő, Incze Béla, Tordai Ferenc versei után a fellendülő helyi irodalom az 50-es évekre Bonczos István és Nagy Ilona novelláival, Gábor Ferenc verseivel jelentkezik.

Felélénkül a tudományosság is. Az események többnyire Arany János emlékéhez fűződnek, sorukból kiemelkedik a költő születésének 140. és halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett országos ünnepség. Az emlékmúzeum anyagának kiegészítése és levéltárának, dokumentációs könyvtárának létrehozása után bel- és külföldi filológusok élnek a felkínált lehetőségekkel. A szalontaiak közül Dánielisz Endre  néprajzi, irodalom- és helytörténeti,Fábián Imre  népköltészeti,Wagner István művészettörténeti kutatásokat folytat. Az emlékmúzeum különálló termében 1959 óta képző-, fotó- és népművészeti kiállításokra kerül sor.

A nacionalista diktatúra elhatalmasodásával a 80-as években az Irodalmi Kör is a szigorúan ellenőrzött szellemi fórumok sorába kerül. Egyedül a sajtó és a nagyváradi színház látogatásai szolgáltattak alkalmat a lakosság kétharmadát jelentő magyarság anyanyelvi kultúrájának ápolására.

Az 1989-es decemberi fordulatot a lakosság kitörő lelkesedéssel fogadta. December 22-én este az ifjúság  a lyukas román trikolórt a diktatúra alatt is a helyén maradt Kossuth-szobor bronzalakjának kezébe illesztette, és körülötte tüntetett a demokrácia mellett. Már dec. 29-én megalakult az RMDSZ helyi szervezete, és magyar polgármestert választottak. 1990. febr. 23-án újraindult a Szalontai Lapok , amely szerkesztőségében a helyi magyar értelmiséget (Balogh Árpád, Dánielisz Endre, Fazekas Tibor, Polyánki Sándor, Székely Ernő, Tódor Albert) tömörítette. A lap azonban papír- és nyomdagondok miatt a május 30-i számmal megszűnt, s csak évekkel később történt kísérlet új lapok: a helyi hivatalos Szalontai Krónika, a Szalontai Napló (1994-97), a Szalontai Újság (1994) és az ebtenyésztők lapja, az Ebadta (1993-94), valamint a Hanta c. diáklap  (1992) meggyökereztetésére változó sikerrel.

  1. szept. 9-én megalakult az Arany János Művelődési Egyesület , s a feléledő kultusz egy második Arany-szoborral tette gazdagabbá a várost.

A költő első kőszobrát 1907-ben helyezték a Csonka torony múzeumi bejárata fölé, ez Kolozsvári Szeszák Ferenc alkotása.

  1. márc. 1-jén pedig, a költő születésének 175. évfordulójára emlékezve országos ünnepség keretében felavatták Kiss István főtéri bronz Arany-szobrát is. Az évfordulóra újabb Arany-feldolgozások készültek Dánielisz Endre tollából, s az esemény alkalmából Nagyszalonta vendége volt Tőkés László megyéspüspök, és a román esszéista Radu Enescu Nagyváradról, Magyarországról pedig Andrásfalvy Bertalan, Czine Mihály, Csoóri Sándor. Többek között a budapesti Magyar Irodalomtörténeti Társaság rendezett tudományos konferenciát.

Az Arany János születésének 200. évfordulójára meghirdetett emlékév kiemelt feladataként fogalmazódott meg a Nagyszalontán található Csonka torony felújítása, valamint az állandó Arany-kiállítás relikviáinak restaurálása, az emlékkiállítás újragondolása.2017 márc.2.-án került meghirdetésre . A munkálatok 1917. okt.24.-én kezdődtek . A négy ütemben zajló felújítás összesen 205 millió forintból valósult meg. Felavatása 2018. március 15.-én ünnepség keretén belül valósult meg. A kiállítást Áder János, Magyarország köztársasági elnöke nyitotta meg, mint az emlékévet koordináló bizottság vezetője.

Nagyszalonta: várost elkerülő körgyűrű épül

A 2018-as év utolsó napjaiban megszületett kormányrendelet értelmében négy Bihar megyei település jutott jelentős támogatáshoz az RMDSZ parlamenti képviseletének közbenjárására: Nagyszalonta, Margitta, Mihályfalva és Szentjobb.

Nagyszalonta költségvetése 850 ezer lejjel gazdagodott. A kormányhatározat értelmében a pénzt a hajdúváros a leendő körgyűrű nyomvonalának rendezésére fordíthatja. A kormánytámogatásból a helyi tanács megkezdheti és rendezheti a megépítendő körgyűrű nyomvonalára eső területek kisajátítását.„A nagyszalontaiak jogos elvárása, hogy a körgyűrű megépítése lendületet vegyen. Nagy és fontos beruházása ez a városnak, melynek megvalósításában az RMDSZ következetesen haladt és tesz mindennap. Sikerült elérnünk, hogy a körgyűrű nyomvonalának rendezésére a kormány kiutalja a szükséges pénzügyi forrást. 2019-ben a nagyszalontai önkormányzat az immáron meglévő anyagi források birtokában rendezheti a körgyűrű leendő nyomvonalának tulajdonjogi részét” – nyilatkozta Cseke Attila, a Bihar megyei RMDSZ elnöke.

Nagyszalontai Helyi Tanács év végi ülésén elfogadták a város módosított költségvetését és a képviselők döntöttek arról, hogy már 2019-ben megkezdik a terület-kisajátításokat.A körgyűrű elékészítése régi vágya a nagyszalontaiaknak, ugyanis a teljes Nagyvárad–Temesvár forgalom a hajdúvároson, illetve ennek központján halad keresztül, veszélyessé és nehézkessé téve a közlekedést a településen.

A város elöljárói több mint egy évtizede kérik az országos hatóságokat, hogy a 671-es számú európai nemzetközi főútnak építsék meg a Nagyszalontát elkerülő részét is, azonban kéréseik süket fülekre találtak. Az RMDSZ-es Pásztor Sándor elnök által vezetett Bihar Megyei Tanács támogatásával a 2018-as év folyamán elkészült a megvalósíthatósági tanulmány, és most a Szövetség képviselőinek munkája révén komoly anyagi forráshoz jutott a település a tervezett körgyűrű helyén lévő telkek kisajátítására. Minden mutató szerint a nagyszalontai körgyűrű megépítése jelentősen csökkentené a balesetveszélyt, illetve a légszennyezettségi értékeket is.

Jelenleg a körforgalmon át vezet a főút a településen keresztül. A körgyűrű elkerülő utat biztosít azok számára ,akiknek távolabbi az uticéljuk.

NAGYSZALONTA TÖRTÉNETE

NAGYSZALONTA TÖRTÉNETE

 

A település első hivatalos említését 1332-ben találjuk a nagyváradi püspökség pápai jegyzékében, ahol a helység Zalantha néven szerepel. Utólag a település több néven is szerepel, mígnem 1587-ben már a végleges Szalonta név jelenik meg minden feljegyzésben.

A XVI.-ik század végéig a Toldi család birtoka, a településnek nincs különösebb fontossága, talán azért is mert nem messze tőle volt a XII.-ik században épült Kölesér vára, amely fontos politikai és gazdasági központja volt a vidéknek. Ebben az időben Szalonta kb. 50 házból álló település volt, lakóinak száma nem haladta meg a 250-300 lelket.

 A törökök 1598-ban feldúlják és elpusztítják Kölesér várát és vele együtt Szalontát is. Kölesér várát már nem építik újjá, helyette a visszatérő és az 1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem által letelepített 300 hajdú megalapítja Szalonta városát. Ez időben épült fel a ma is látható őrtorony, a “Csonkatorony”, amely akkor a szalontai vár része volt. A letelepített hajdúk nemesi kiváltságokat kaptak, a települést pedig városi rangra emelték.

A megadott kiváltságok és lehetőségek nyomán a település rohamosan fejlődni kezd és az utak kereszteződésében épült város a térség fontos gazdasági központjává válik. Megkapja a vásárok megtartásának jogát, mely fölpezsdíti a város és a környék kereskedelmi és gazdasági életét.

Mivel Szalonta az erdélyi fejdelemség szélén volt, a szomszédságban a törökök által meghódított területekkel, a szalontai vásárok sokszínűsége azt eredményezte, hogy kialakult egy nagyon erős kisiparos réteg, mint a szűcsök, csizmadiák, bognárok, kovácsok, stb., akik portékájukkal bejárták a környező településeket: Tenkét, Belényest, Gyulát, Orosházát.

1659-ben II. Rákóczi György, Erdély fejedelme, a törökök támadása elől felégeti a várost. A törökök kivonulása után a vár elvesztette végvári jelentőségét, omladozó falait széthurcolták, csak a torony dacolt a pusztító viharokkal. A XVII-ik század végére újra benépesül és virágzó település lesz.

A sikeres törökellenes  hadjáratok után Ausztria 1686-ban bekebelezi Magyarországot, majd 1688-ban Erdély is fennhatósága alá kerül.

Lipót császár megerősíti a szalontaiak kiváltságait, de 1700-ban a császári udvar lemond a hajdúk katonai szolgálatairól és ezzel megszünteti a régi kiváltságokat. Ez a helyzet komoly ellentéteket szül a városlakók és az Eszterházy család között. A perlekedés 1848-ig tart, mikor a város lakói visszanyerik törvényes úton a jogaikat.

1848-ban a forradalom és szabadságharc a szalontaiakat is harcra buzdítja. Arany János költő, a város szülötte, maga is részese az eseményeknek. E kis szabadság után a város újból a Habsburg birodalom diktatúrájában éli életét.

A XIX-ik század elejétől a helyi kisiparosok céhekbe tömörülnek. 1820-ban alakul az első céh, a csizmadiák céhe, majd a tímárok alakítanak 1836-ban céhet. 1872-ben a céhek egyesülnek, a csizmadiák kivételével, és megalapítják a Kisiparosok Szövetségét, amely 500 kisiparost tömörít.

A XIX-ik század végén fejlődésnek indul a város: lecsapolják a lápokat, vizeket, építik a vasutat, felépülnek az állami intézmények. Megjelennek az első ipari létesítmények és
rohamosan nő a város lakossága.

Arany János szobor

A költő szülővárosában, Nagyszalontán, valamint erdélyi és magyarországi helyszíneken is megemlékeznek Arany János születésének 200. évfordulójáról: a költőóriás 1817. március 2-án látta meg a napvilágot a hajdúvárosban.Arany János születésének 200. évfordulójáról. Az 1817. március 2-án született legnagyobb epikus költő szülőhelye, Szalonta már 2014-ben elkezdett készülni a jubileum megünneplésére, amelybe bekapcsolódik a hajdúváros önkormányzatán és különféle szervezeteken, intézményeken kívül egy helyi emlékbizottság is.