Blog - Csendőr Emlékkiállítás az Ópusztaszeri Történeti Emlékparkban

A 2016-ban megnyitott csendőr emlékkiállítás a tömörkényi községháza egyik szobájában látható (korábban itt egy postatörténeti kiállítás volt) és az 1945-ben megszüntetett rendvédelmi testületnek, a Magyar Királyi Csendőrségnek állít emléket. A kiállítás felvillantja a csendőrség mindennapjait. A szoba egyik felében egy legénységi szállás néhány bútordarabja látható, a falon korabeli fotókkal. A másik oldalon egy képzeletbeli őrsiroda bútorai, az íróasztal üveglapja alatt pedig korabeli dokumentumok másolatai tekinthetőek meg. Kézbe lehet venni (és olvasgatni) a Csendőrségi Lapok egy-egy példányát, és a Csendőrségi Szolgálati Utasítás (Szut) egy példányát. A baloldali falon szintén található húsz fotó, amelyek a csendőrök mindennapjait mutatják be.

Nagyszalonta - Arany János szülővárosa

Arany mellett itt született Zilahy Lajos író, Kulin György, a jeles csillagász, és a helyi hagyomány úgy tartja, hogy Toldi Miklós is. A település először 1332-ben, a nagyváradi püspökség pápai jegyzékében, Zalantha néven szerepel. A 16. század végéig a Toldi család birtoka. 1598-ban a Nagyvárad alól visszavonuló török hadak pusztították el. 1606-ban a Bocskai István erdélyi fejedelem által ide letelepített 300 hajdú megalapítja Szalonta városát. Ez időben épült fel a Csonkatorony, a szalontai vár őrtornya. 1658-ban a lakosok a várat és a községet, a törökök közeledtének hírére, II. Rákóczi György fejedelem parancsára lerombolták. Várából mára csak a csonka torony maradt fenn. A község csak a század végén kezdett ismét benépesülni. A sikeres törökellenes hadjáratok után Ausztria 1686-ban bekebelezi Magyarországot, majd 1688-ban Erdély is fennhatósága alá kerül. Lipót császár megerősíti a szalontaiak kiváltságait, de 1700-ban a császári udvar lemond a hajdúk katonai szolgálatairól és ezzel megszünteti a régi kiváltságokat. A város lakói 1848-ban nyerik vissza a jogaikat. 1848-ban maga Arany is részese a forradalmi eseményeknek. Annak leverése után a város újból a Habsburg birodalom diktatúrájában éli életét. 1820-ban alakul meg az első céh, a 19. század végén fejlődésnek indul a város: lecsapolják a lápokat, vasutat építenek, felépülnek az állami intézmények és az első ipari létesítmények. A trianoni békediktátum mélyen sújtotta Nagyszalontát, a határ meghúzásakor gyakorlatilag kettévágták, egy külső településrészt Magyarországhoz csatoltak. 1924-ben ez a területrész Újszalonta néven lett önálló község. 1940-ben a második bécsi döntésnek köszönhetően az egész település visszakerült Magyarországhoz, de 1944-ben a szovjet hadsereg foglalta el és 1947-től Nagyszalonta újra Romániához tartozott.

Nagyszalonta (románul Salonta) ma a partiumi Bihar megyéhez tartozó municípium rangú város.